Chinese dream

 Sziasztok! 

Megint elég régen jelentkeztem... Gyorsan összefoglalom merre jártam, mik történtek velem. Kezdeném a sulival. Elég sokat kell tanulni, már kb. 100 karaktert kéne tudni leírni. A hangsúly a "kéne" szón van. Az egyedüli probléma, hogy nagyon keverem a karaktereket. Kb. a felét tudom leírni pontosan. A kínai nyelven összesen 5000 karakter van, és normál esetben 3000-t kell tudni... Az órák nagy többségét élvezem, és érdekesnek tartom, viszont a basic mandarin órát nagyon nagyon utálom. Csak vesszük az anyagot, le vagyok maradva, és nyomatják az angolul a nyelvtani magyarázatot. Még jó hogy nem értem. Nagyon nagy szívás kiengedni valakit úgy egy ilyen távoli országba, hogy nem beszéli a közvetítő nyelvet. Minden nap dupla óránk van, és a legutóbbin amikor látom, hogy tele van macskakaparással angolul írva a tábla, alig értek valamit belőle, és elolvasni sem tudom igazán mi van odaírva, akkor legszívesebben sikítórohamot kapnék, vagy kirohannék a teremből. De mivel ezt nem tehetem meg, kissé ideges állapotban a körmeimet magamba véstem. Most pár nappal később szép színváltós.  suliról ennyit.

Csütörtökön nagyon kimerült voltam, és elaludtam a suliban. a második óra végén már nem emlékszem, mikor ment ki a tanár. Majd ezek után 3 órát átaludtam székeken fekve. A szerencsémre elmaradt 2 óránk, a harmadik meg szünet volt. Ez az eredménye, ha a testvérem nem hagy aludni. Ezúton is köszönöm neki!

Pénteken két említésre méltó dolog történt. Az első, és számomra legfontosabb, hogy reggel, mikor felébredtem, kinéztem az ablakon, és láttam a felkelő Napot. Lassan 2 hónapja itt vagyok, de még egyszer nem láttam felhőket az égen, csillagokat, a Holdat. Hihetetlenül feltöltődtem energiával. A reggeli kómás állapot helyett örömmel mentem a suliba. _Na ilyen sem volt még. :D Délután az egyetlen vágyunk egy McDonald's felfedezése volt, majd elsétálni a Changjiang híd és a Jialin híd találkozásához. Közvetlen a vízpartig elsétáltunk miután a Mekiben bevásároltunk. Ennyire még sosem örültem egy csibeburgernek sültkrumplival. HAHA. A parton megvacsoráztunk, majd besötétedett, és gyönyörűen ki volt minden világítva, a híd fényei váltották a színeket. Gyönyörű volt.  Haza felé busszal jöttünk. Az egyetlen probléma, csak az volt, hogy nem oda értünk, ahova akartunk. Így mivel fogalmunk sem volt, hol vagyunk, fogtunk egy taxit, és hazamentünk.

Szombaton délelőtt az egyik tanárom esküvőjén voltam. A kínai esküvő nagyban eltér a magyartól. Itt a menyasszony általában piros ruhában van, kivéve ha nyugati stílusú esküvőt akar. A tanárnő fehér ruhában volt. Nagyon csinos volt. Az esküvő helyszíne egy étterem volt. Kb. 300- 400-an lehettünk. Mikor megérkeztünk, rögtön fel is kértek minket, hogy szórjunk virágot a menyasszonyra. Beálltunk  többen a virágokkal kidekorált vörös szőnyeg mellé, majd mikor elénk ért a pár, rózsaszirmot szórtunk rájuk. Az esküvőt egy nő vezényelte le, bár semmit nem értettem a kínai szövegből. Az egész egy 20 perces ceremónia volt, majd jött az ebéd. Szokásos kínai kajákkal telepakolták az asztalt. ebéd után asztalonként koccintottunk a menyasszonnyal, és körülbelül ennyi is volt . Délre mentünk, és 13:30kor vége volt az esküvőnek. Nem volt torta, tánc, se semmi. Délután Jefangbei-ben jártunk. Ez kb. 45 perc busszal. A terv jégkori volt. Egy plaza 7. emeletén volt a jégpálya. Kb. a fehérvári jégpálya fele lehetett. 700 Ft volt a jegy két órára, és 150 Ft a kori bérlése. Tíz perc korizás után alig bírtam menni. A korcsolya úgy feltörte a lábam, hogy mehettem elsősegélyre. Bekötözték a lábamat, majd kicseréltettem a korit, pihentettem picit a lábam, majd csatlakozott hozzánk Federico és _Isa, akik nem tudnak korizni, így muszáj volt segítenem. A lábamat borzalmasan feltörte a kori, a cipőmet alig bírtam felvenni. Este betértünk egy pékségbe. Ahol találkoztunk egy amcsi sráccal. Számára mi voltunk az első nem kínaiak, így meghívott minket egy italra. Beszélgetés közben összefutottunk még két lengyellel. Ezután jöttünk haza. 

Vasárnap. Piknik! Délelőtt elmentünk bevásárolni egy szupermarketbe, majd utunkat az Eling Parkba vettük. Ez egy elég híres park. Találtunk egy füves placcot, ahova lecuccoltunk, ettünk, ittunk, kártyáztunk. Egyszóval piknikeztünk. Este Isaval gitáros barátaim próbáján voltunk. A legújabb ötletük, hogy a következő fellépésen énekeljek velük. KHMKHM. Azért annyira nincs jó hangom, hogy egy egyetemen énekeljek. Szóval hanyagoljuk az ötletet. 

Ma hétfő van. Reggel, suli.Már két órája próbálom összeszedni az emlékeimet, mik történtek velem. De már alig emlékszem. Most ennyi. 

Üzenem a családomnak, hogy hiányoznak. :( És bocsánat, hogy nem jelentkeztem. Remélem elolvassátok amit itt írtam. Puszi mindenkinek! *.*